A nyereség, az emberi tényező és a kommunikáció összefüggései.

A címben szereplő nyereség, és kommunikáció szavak egyazon mondatban való előfordulása kétségtelenül szokatlan, míg az emberi tényező fogalma első hallásra jobban társítható mindkettővel.

A szerző rövid gondolatébresztő írásában nem csupán arra szeretne kísérletet tenni, hogy e fogalmak összefüggéseit, egymástól elválaszthatatlan voltát igazolja, hanem egyenesen azt kívánja bizonyítani, hogy a tejtermelő ágazatban ezek a legfontosabbak.

Végeredményben pedig őszintén hiszi, hogy az e fogalmakban foglalt lehetőségek jobb alkalmazásával nem marad el a siker!

Nem maradhat el a siker, amelyre az ágazati szereplők alkalmasak, és amelyre egyébként tényleg szükségük van, hiszen a sikernél semmi nem adhat nagyobb erőt, kitartást és önbizalmat.

Az ágazat fennmaradása érdekében elkerülhetetlen az őszinte beszéd, elkerülhetetlen a rendszerben való gondolkodás, elkerülhetetlen a szakmai fogalmak egységes értelmezése, és ezzel együtt elkerülhetetlen a prioritások átrendezése is!

Be kell látnunk, hogy a korábban tanultakat, de a jelenlegi gyakorlatunkat is, a mai ismeretek fényében újra kell gondolni!

Alapvető és óriási változás, hogy a tejelő marhát már hosszú ideje nem a tejéért, már régen nem népgazdasági érdekből, és már régen nem a hazai tej-ellátás biztosítása érdekében tartjuk!

És végképp nem a (sok hazai telep által tényleg produkált, és méltán dicsérhető) európai szintű, kimagasló zárt laktációs hozamokért!

Nem bizony!

A tehenet a különböző vállalkozások a nyereségért (profitért) tartják!

A nyereségért, ami nem más, mint: Érték előállításából származó tiszta haszon, ami a munkával létrehozott magasabb értéknek az önköltség levonása után fennmaradt része.

Természetesen mindamellett fontos, és szükséges, hogy szeressük is a szakmát, de tudomásul kell vennünk, hogy csak és kizárólag teheneink, borjaink szeretete messze NEM ELEGENDŐ a nyereséghez, így a fennmaradáshoz sem!

Másképpen fogalmazva, szakmaszeretetünk teljesedjen ki a tejtermelést befolyásoló „ezernyi tényező” mindegyikére!

Minden ágazati szereplőnek, beleértve a cégek teljes menedzsmentjét, valamennyi beszállítóját, a kutatókat, a tudomány, a szakmai szervezetek képviselőit, bármilyen témában szorgoskodó szaktanácsadóit, változtatnia kell!

Változtatnia kell a szemléleten, a gondolkodásmódon!

Minden döntésben, szakmai előadásban, kutatásban, elemzésben kapjon az eddigiektől markánsan nagyobb szerepet az ágazati nyereség növelésének igénye!

Egyébként vitatni éppen lehet, de a nyereség eleddig nem kapott kellő figyelmet, vagy elegendő hangsúlyt a felsorolt szereplők részéről!

Mert ha kapott volna, akkor most egy siker-ágazatról beszélhetnénk!

Az olvasóban ezek után joggal merül fel a kérdés, hogy miként kapcsolódik mindehhez a kommunikáció fogalma.

Lényegében kommunikációnak minősítünk minden olyan eseményt, mely során egy egyed kibocsát egy jelzést, amely egy másik egyedet válaszra késztet!

Ágazatunkban a legfontosabb termelőerő, jelesül a (tehén, borjú, növendék) is kibocsát sok-sok jelzést!

Információt próbál közölni velünk (nyilván nem verbálisan)-, mozgásával, vagy mozdulatlanságával, élénk, vagy éppen bárgyú tekintetével, a termelési szintjével, a tej, a vizelet a vér paramétereivel, étvágyával, életben-maradási hajlandóságával, tőgybiológiai állapotával, szaporodásbiológiai helyzetével, és a felsorolás szinte végtelen is lehetne.

Óriási kérdés, hogy a kibocsátott jelzéseket kik, és hogyan észlelik, hogyan értékelik, milyen válaszokat fogalmaznak meg, milyen válasz-jelzést bocsátanak ki, hogyan kommunikálnak vissza!

A nyereség tehát alapvető elvárás az ágazattal szemben, egyedeink pedig kommunikáció útján igyekeznek jeleket küldeni az Ő elvárásaikkal kapcsolatban.

Tejtermelő telepeink működését, nyereségét legalább 60%-ban (egyes külföldi szakértők szerint 75%-ban)-, a személyi feltételek határozzák meg, vagyis az emberi tényező.

Tehát nem az adott cég pénzügyi helyzete, nem az állomány pillanatnyi genetikai összetétele, nem a gépesítettség aktuális színvonala, nem a növénytermesztés-és állattenyésztés viszonya (és a nem-ek hosszan sorolhatók)-, hanem a cég menedzsmentjének elhatározása és kiváló működése, a működtetés a fontos!

Az emberi tényező eredményre gyakorolt arányát persze lehet vitatni, de amennyiben az több mint legalább 50%, akkor nagy bizonyossággal állítható, hogy lényegében bármelyik hazai telep lehet nyereséges, elérhet kimagasló teljesítményeket, amennyiben ezt komolyan akarja.

Hiszen mi magunk (igazgatók, közgazdászok, vezetők, dolgozók, szaktanácsadók, kutatók, stb.) vagyunk az emberi tényező!

Vizsgáljuk meg, milyen kommunikációk léteznek az ágazatban, és azok színvonala miként produkálhat nyereséget, vagy negatív nyereséget!

A leglényegesebb, az alap, a mindent eldöntő kommunikáció a telepünk egyedei és a menedzsment közötti kommunikáció!!! (Erről órákig lehetne és kellene is beszélni, de alább említsünk meg csupán néhány elemet!)

Az állatok által küldött jeleket (információkat) a menedzsment hivatott érzékelni, és ebbe beletartozik az egyedekkel való rendszeres szembenézés, a betegség állatorvosnál is hamarabb történő észrevétele, de a széleskörű adatgyűjtés, adatrögzítés is!

Bármilyen telepirányítási programmal rendelkezünk, a létező legtöbb adat felvitele létfontosságú, még akkor is, ha adott pillanatban nem látjuk egyes adatok esetleges későbbi szükségességét!

Egyébként találkozni olyan esettel (szerencsére csak itt-ott)-, hogy ezen adatrögzítést a menedzsment lecsökkenti, majd később megemlíti, hogy mennyire rossz az adott program.

Igen, igazuk van, pl. a Riska program nem veszi üldözőbe az ivarzó teheneket, és nem is végzi el a termékenyítést, és nem is írja be magának ezeket az eseményeket! Csak és kizárólag a beírt információk alapján kérhetünk tőle olyan listákat (tehát az állatok kommunikációs adatait)-, amik szükségesek és elengedhetetlenek a nyereséghez!

Jó esetben a menedzsment az állatok által kibocsátott jelzéseket folyamatosan gyűjti, rendszerezi, tendenciájában értékeli, majd legjobb esetben a tanulságok levonása után rendre válaszokat fogalmaz meg! Ezen válaszok a „tehenek” felé a feltételek változtatásában manifesztálódnak, melynek hatására természetesen az állatok újabb információkat közölnek, és így tovább.

Lényegében tehát az ágazat naturális és pénzügyi színvonalát a fentebb említett (menedzsment és állatok közötti kommunikáció) színvonala határozza meg!

E kommunikáció színvonalával kapcsolatban megjegyzendő, hogy:

A rögzített, gyűjtött és kiértékelt információk pontossága, vagy pontatlansága dönti el, hogy az adott cég a VALÓSÁG-ról, vagy csupán a VIRTUÁLIS VALÓSÁG-ról beszél, és dönt. Utóbbi esetben (történjen a hibás, esetleg kozmetikázott adatok keletkezése tévedésből, vagy félelemből) az ágazat bezárása, de legalább is vesztesége borítékolható.
A rögzített, gyűjtött információk kiértékelésébe külsős (független) szaktanácsadó (jelesül a szerző) is bevonható, talán éppen a nem szándékosan figyelmen kívül hagyott adatok kiemelése, a hibák kiküszöbölése, tehát a nyereség növelése végett. Esetenként a menedzsmentek, bizonyára egyfajta régebbről maradt, rossz beidegződés miatt, bátorságpróbának tekintik mindezt, és elzárkóznak ettől.

A menedzsment és állatok közötti kommunikáció mellett rendkívül fontos, külön-külön is kiemelésre érdemes kommunikációk léteznek, az ember-ember közöttiek, melyek visszahatnak az alap kommunikációra:

Vezetők és dolgozók közötti kommunikáció. Kijelenthető, hogy a legnagyobb tartalék a legtöbb telepen ebben a kommunikációban rejlik! Hiba, hogy vezetési ismereteket egyetemeink csak most kezdenek oktatni. Kétségtelen, hogy a vezetési készség némiképpen adottság kérdése, de e témában sokszor maga a szándék is minimális! Az a tisztelt vezető, aki egyébként az állatokkal kapcsolatban bármit óriási lelkesedéssel elvégez, csak éppen a dolgozóit nem képes irányítani, az sajnos a telepe nyereségének elérésére alkalmatlan!

E kommunikációban óriási hatékonyságjavulást eredményez, ha készülnek munkaköri-technológiai leírások, melyek kiemelik, és kellő részletességgel leírják a legfontosabb tevékenységeket, folyamatokat, az ok-okozatokat, éppen azért, hogy azokat minden szereplő egyformán értse! Hiába születnek ugyanis szárnyaló ötletek, ha a végrehajtó dolgozó ezekről mit sem sejt.

Az említett munkaköri-technológiai leírásokat természetesen célszerű aláíratás előtt munkahelyi értekezleten ismertetni, megvitatni! És legalább ennyire természetes, hogy 2-3 havonta szükséges a munkahelyi értekezleteket ismét megtartani, ismételten átbeszélni a technológiákat, változás esetén pedig az utasításokat átírni!

Elsőszámú vezetés és ágazati vezetés közötti kommunikáció. Amennyiben a kommunikáció valós információk figyelembevételével zajlik, és legfőképpen a Cég nyereségének fokozása közös szándék, a siker, benne az ágazat sikere nem maradhat el. E kommunikáció természetesen javítható, mégpedig a felelősségi körök pontos rögzítésével, a számonkérések követhető logikájával, az ellenőrzések és a bizalom egyfajta harmonikus arányával. Sajnos sok esetben hiányzik a megfelelő szintű bérezés, és hiányzik a tényleges teljesítmény-orientáltság! (Az a logika nem vezet sehová, miszerint a jónak tartott vezetőt azért nem fizetjük meg, mert ő alacsony bérért is a maximálist nyújt, a rossznak véltet pedig azért nem, mert ő akkor sem teljesít többet!)

Ágazatok közötti kommunikáció. Nyilván a nagyobb méretű cégeknél értékelődik fel e kommunikáció szerepe, és nem a szinte családi légkörben működőknél. Alapvető igazságként kimondható, hogy ma nem engedhető meg az a luxus, hogy a korábban kibékíthetetlen növénytermesztő-állattenyésztő, vagy az állattenyésztő és gépész közötti ellentét fennmaradjon!
Pedig mégis találkozni efféle jelenségekkel. Az ezzel elvesztett pénz óriási nagyságrendű, szinte felmérhetetlen! (pl. a tehén nem iszik órákig, mert a villanyszerelő nem ér oda kutat javítani, pl. a silót nem tapossák meg, mert azelőtt sem taposták meg, stb.)

Ágazati vezetés és könyvelés közötti kommunikáció. Hihetetlenül fontos nyereségnövelő tényező lenne, ha ez (azért nem kevés kivétel van) kiválóan működne. Vannak még telepek, ahol rossz gyakorlat látható, a könyvelés készít elemzéseket megfelelő időszakonként (azokból a gyakran pontatlan feladásokból, amit a menedzsment készít)-, azokat a menedzsment megtekinti, majd fiókba helyezi. Ha e kommunikáció az ágazatban viharos sebességgel javul, tehát az állattenyésztő tanul közgazdaságtant és fordítva, akkor a levonható következtetések által iszonyatosan sok nyereség képződhet. Persze alapvető szabály, hogy költségcsökkentési törekvéseink közepette sose a tehén szükségleteit csökkentsük, mert azok változatlanok, hanem a tehén szükségleteit elégítsük ki olcsóbban!

Cégvezetés és beszállítók közötti kommunikáció. Esetünkben emeljük ki a takarmány-beszállítóval való kommunikációt, de létezik a fejő-és hűtőszervizes, beruházó kivitelező, gyógyszerbeszállító, stb. Óriási szerepe van a takarmányos cég szaktanácsadója által készített recepteknek, a szaktanácsadó felkészültségének és a nyereség növelésében kifejtett (vagy nem kifejtett) ötleteinek, hozzáállásának. (Persze sokkal kisebb, mint a 60-75%-ot képviselő menedzsmentnek). Amennyiben a kommunikáció a nyereség körül forog, akkor csakis a kölcsönös bizalom és kölcsönös megbízhatóság mentén folyhat a munka! (Tehát a szaktanácsadó tényleg a legolcsóbb, de még azért tejtermelésre is alkalmas receptet készítse, amit a menedzsment tényleg alkalmazzon is, és nem totál mást!) A takarmányos beszállítók túlságosan gyakori cserélgetése mögött a belső kommunikációk rendellenességei húzódnak meg, hiszen a takarmányos cégek árai, vagy színvonala között ugyan vannak eltérések, de bizonyosan nem akkorák, hogy évente másik kelljen.

Innovációs (információs) források és menedzsment közötti kommunikáció. Szükséges a menedzsment részéről, hogy rendelkezzen egyfajta kielégíthetetlen tudásszomjjal, információ-éhséggel, hogy ágazatába minden olyan kiváló kutatási, vagy gyakorlati eredményt beépíthessen, ami a nyereséget növeli. Jelenleg (remélhetően csak átmenetileg) némiképpen közöny, kilátástalanságot sugárzó hangulat uralkodik, ami a felsorolt kommunikációs pályák rendezése útján eloszlatható. Információforrások lehetnek a szakmai szervezetek, szaktanácsadók, kutatók, a tudomány képviselői, külföldi előadók. Tőlük elvárás lehet, hogy az újdonságok bemutatásában a nyereségre gyakorolt hatást kiemelten kezeljék, és propagálják oly módon, hogy azok a hazai gyakorlatba beültethetők, a hazai költség-ár viszonyok között tényleg nyereség-fokozók legyenek!

A címben szereplő fogalmak szoros és elválaszthatatlan összefüggése, az ágazat nyereségessé tételének fontossága és egyben a nyereség megvalósíthatósága a fentiek alapján remélhetőleg bizonyítást nyert!

A szerző megköszöni mindazon olvasó figyelmét, aki e kétségtelenül nem olvasmányos okfejtés végéig kitartott, és kéri a hozzászólásokat a www.csokas.hu honlapon, amelyet az ágazat érdekében hozott létre, annak fennmaradása és nyeresége segítésére!

Csókás András
Ügyvezető igazgató
Csókástan Kft

› Csókástan kft

› 6445 Borota, Széchenyi u. 46.

› info@csokas.hu

› +36 30 777 8905

© 2016 Csokastan Kft